A mai este a kormány egyik nagyon fontos tagjával, Carl Johnsonnal készítek interjút. A volt képviselő a kabinetfőnöki posztot kapta meg Taylor elnöktől. Belpolitikáról, családról és még sok mindenről beszélgettem a politikussal.
Green Cooper: Jó estét Mr. Johnson, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.
Carl Johnson: Jó estét, én köszönöm a lehetőséget!
G.C.: Ön a legutóbbi választások során nem indult újra a pozíciójáért, sőt a kormányzói széket sem pályázta meg. Akkor már tudta, hogy kormányzati pozíciót kap?
C.J.: Nem. Akkor még ez volt a terv, hogy ha nem is véglegesen, de egy kis időre elvonulok a politikától és a családommal töltöm az időt. Esetleg később a szenátori székért indultam volna, de az is még elég messze volt. Szóval eredetileg egy rövid pihenő lett volna. Aztán később megkeresett az Elnök úr a lehetőséggel, és úgy gondoltam élek vele.
G.C.: És a család mit szólt hozzá?
C.J.: Természetesen támogattak. Megbeszéltük, hogy nem így terveztük ugyan, de ezzel a lehetőséggel élni kell. Nem csak a családért, de az országért is.
G.C.: Mi lesz Önnek a feladata pontosan?
C.J.: Elsősorban az Elnök úr napi programjait igazgatom, rendezem, hogy mindenre legyen ideje, de ne is rokkanjon bele. Emellett tartom a kapcsolatot a törvényhozással, így ha egy kormányjavaslat nem megy át a Kongresszuson, akkor engem lehet hibáztatni. Ez a két legfontosabb terület.
G.C.: Ez elég felelősségteljes munka. Fogja bírni?
C.J.: Valóban nagy felelősséggel jár és sok munka, de remélem helyt tudok majd állni. De persze lesznek segítőim. Két titkárom is lesz, mert tényleg nagyon sok teendőnk van, és szükség van a segítségükre. Ezt előre is köszönöm, mert higgye el, ők is sokat lesznek távol otthonról. De remélem remekül, összhangban fogunk majd tudni dolgozni.
G.C.: Ha már szóba kerületek a képviselők, szenátorok: mostanában több támadás is érte az Elnök költségvetését. Ráadásul nem csak a Progresszív Párt soraiból, hanem Taylor elnök saját pártjából is. Mi erről a véleménye?
C.J.: Egyrészt minden kritikát szívesen vesz a kormányzat, mert a fejlődésnek és fejlesztésnek ez az egyik legjobb módja. Ugyan akkor a költségvetést az Elnök úr és szakemberei úgy alakították ki, hogy az az embereket segítse elsősorban. Sokan azt említik, hogy visszafogja a gazdaságot, de én az évi 4%-os növekedést látva nem látom ezt. Emellett nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a szenátorok nem a kormányzatot keresték rögtön, hanem a nyilvánosságon, médián keresztül üzengetnek.
G.C.: Tehát akkor nem lesz változás a következő költségvetésben?
C.J.: Ezt nem mondanám. Mint, mondtam nyitott a kormányzat a javaslatokra és szívesen vesszük azokat. De a Taylor-kormányzat olyan költségvetési javaslatot fog benyújtani, amiben az emberek nem lehetnek vesztesek. Ezt figyelembe kell venni mindenkinek.
G.C.: A külpolitikában leginkább a koreai helyzet a legégetőbb. Az Elnök meg is szakította külföldi útját. Mi lehet a megoldás?
C.J.: Valóban az Elnök hazatér, mihamarabb az eddig igen sikeres külföldi körútjáról. Ami a konkrét problémát érinti az Elnök minden lehetőséget számba vesz. Több lehetőség közül kell választania az Elnöknek, és ebben minden szaktanácsadójának véleményét figyelembe fogja venni. A ciron életeket azonban az elsődlegesnek tartja és ez alapján fogja meghozni a döntést.
G.C.: Köszönöm, hogy eljött.
C.J.: Én köszönöm a lehetőséget.
A mai este a kormány egyik nagyon fontos tagjával, Carl Johnsonnal készítek interjút. A volt képviselő a kabinetfőnöki posztot kapta meg Taylor elnöktől. Belpolitikáról, családról és még sok mindenről beszélgettem a politikussal.
Green Cooper: Jó estét Mr. Johnson, köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.
Carl Johnson: Jó estét, én köszönöm a lehetőséget!
G.C.: Ön a legutóbbi választások során nem indult újra a pozíciójáért, sőt a kormányzói széket sem pályázta meg. Akkor már tudta, hogy kormányzati pozíciót kap?
C.J.: Nem. Akkor még ez volt a terv, hogy ha nem is véglegesen, de egy kis időre elvonulok a politikától és a családommal töltöm az időt. Esetleg később a szenátori székért indultam volna, de az is még elég messze volt. Szóval eredetileg egy rövid pihenő lett volna. Aztán később megkeresett az Elnök úr a lehetőséggel, és úgy gondoltam élek vele.
G.C.: És a család mit szólt hozzá?
C.J.: Természetesen támogattak. Megbeszéltük, hogy nem így terveztük ugyan, de ezzel a lehetőséggel élni kell. Nem csak a családért, de az országért is.
G.C.: Mi lesz Önnek a feladata pontosan?
C.J.: Elsősorban az Elnök úr napi programjait igazgatom, rendezem, hogy mindenre legyen ideje, de ne is rokkanjon bele. Emellett tartom a kapcsolatot a törvényhozással, így ha egy kormányjavaslat nem megy át a Kongresszuson, akkor engem lehet hibáztatni. Ez a két legfontosabb terület.
G.C.: Ez elég felelősségteljes munka. Fogja bírni?
C.J.: Valóban nagy felelősséggel jár és sok munka, de remélem helyt tudok majd állni. De persze lesznek segítőim. Két titkárom is lesz, mert tényleg nagyon sok teendőnk van, és szükség van a segítségükre. Ezt előre is köszönöm, mert higgye el, ők is sokat lesznek távol otthonról. De remélem remekül, összhangban fogunk majd tudni dolgozni.
G.C.: Ha már szóba kerületek a képviselők, szenátorok: mostanában több támadás is érte az Elnök költségvetését. Ráadásul nem csak a Progresszív Párt soraiból, hanem Taylor elnök saját pártjából is. Mi erről a véleménye?
C.J.: Egyrészt minden kritikát szívesen vesz a kormányzat, mert a fejlődésnek és fejlesztésnek ez az egyik legjobb módja. Ugyan akkor a költségvetést az Elnök úr és szakemberei úgy alakították ki, hogy az az embereket segítse elsősorban. Sokan azt említik, hogy visszafogja a gazdaságot, de én az évi 4%-os növekedést látva nem látom ezt. Emellett nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a szenátorok nem a kormányzatot keresték rögtön, hanem a nyilvánosságon, médián keresztül üzengetnek.
G.C.: Tehát akkor nem lesz változás a következő költségvetésben?
C.J.: Ezt nem mondanám. Mint, mondtam nyitott a kormányzat a javaslatokra és szívesen vesszük azokat. De a Taylor-kormányzat olyan költségvetési javaslatot fog benyújtani, amiben az emberek nem lehetnek vesztesek. Ezt figyelembe kell venni mindenkinek.
G.C.: A külpolitikában leginkább a koreai helyzet a legégetőbb. Az Elnök meg is szakította külföldi útját. Mi lehet a megoldás?
C.J.: Valóban az Elnök hazatér, mihamarabb az eddig igen sikeres külföldi körútjáról. Ami a konkrét problémát érinti az Elnök minden lehetőséget számba vesz. Több lehetőség közül kell választania az Elnöknek, és ebben minden szaktanácsadójának véleményét figyelembe fogja venni. A ciron életeket azonban az elsődlegesnek tartja és ez alapján fogja meghozni a döntést.
G.C.: Köszönöm, hogy eljött.
C.J.: Én köszönöm a lehetőséget.