Tisztelt olvasók!
Feebe Larson vagyok, valószínüleg sokuknak ismerősen cseng a nevem. Tudják sok országot bejártam, sok mindent láttam, sok politikai csatározás résztvevője voltam. Az 1950.-es Ciron választás számomra egyértelmű. Nem a Reform Párt győzött hanem a Progresszív Párt veszített, és itt nagy különbség van a kettő között. Számomra Cliff Bedroom volt a meggyőzőbb és ő az aki igazi változásokat ígért, evidens hisz az elmúlt négyévben nagy volumenű változást nem tudott hozni George Taylor a habitusából adódóan a következő négy évben sem fog. A kampányuk sem volt egetverően jobb mint Cliff Bedroomé, sőt sok szempontból Bedroom lenyomta Taylort, amit a médiumok próbáltak nem kiemelni.
A TIME magazin történelmi felhatalmazásnak nevezte a Reform Párt újabb négy évét. De a Reform Párt legyen tisztába a "felhatalmazás" szó jelentésével. Nem egy kitüntetett címet kaptak, hanem bizalmat, hogy elvezessék Cironiát a felemelkedés útján. És ahoz, hogy ezt a Ciklust történelminek tudjuk majd nevezni, igenis a Bedroom féle politikát kell vinniük, tehát megújítani az adórendszert és élénkíteni a gazdaságot. Beindítani az export piacot, fellendíteni a túrizmust, megszüntetni a korrupciót és a bürokráciát.
Én magam azt látom, hogy jobb az országnak ha a Reform Párt győzött, mert a Progreszív Párttól nem csak, hogy nem volt támogatója nem volt Bedroomnak de teljesen inaktívak voltak és bezárták maguk mögött a politika ajtaját. És ez most a kampány után ez még szembetűnőbb. George Taylor két ember miatt tudta megnyerni ezt a választást, Adam Cougnes és Jack Shepard, Cliff Bedroom pedig két ember miatt veszített, Ed Glover és Francis Underwood. Ez nyílt titok és nem türtem el, hogy ne beszéljek róla a nyilvánosság előtt. Ha csak a két elnökjelölt egyéni kampányát nézzük, Bedroom sokkal jobb és meggyőzőbb volt Taylornál, viszont a Reformerek részéről Cougnes és Shepard tarolt, míg a Progresszívok két oszlopos tagja Glover és Underwood teljesen kizárta magát a közéletből. Ez hát Taylor újabb négy évének a titka és nem nevezném történelmi pillanatnak!
Feebe Larson
Tisztelt olvasók!
Feebe Larson vagyok, valószínüleg sokuknak ismerősen cseng a nevem. Tudják sok országot bejártam, sok mindent láttam, sok politikai csatározás résztvevője voltam. Az 1950.-es Ciron választás számomra egyértelmű. Nem a Reform Párt győzött hanem a Progresszív Párt veszített, és itt nagy különbség van a kettő között. Számomra Cliff Bedroom volt a meggyőzőbb és ő az aki igazi változásokat ígért, evidens hisz az elmúlt négyévben nagy volumenű változást nem tudott hozni George Taylor a habitusából adódóan a következő négy évben sem fog. A kampányuk sem volt egetverően jobb mint Cliff Bedroomé, sőt sok szempontból Bedroom lenyomta Taylort, amit a médiumok próbáltak nem kiemelni.
A TIME magazin történelmi felhatalmazásnak nevezte a Reform Párt újabb négy évét. De a Reform Párt legyen tisztába a "felhatalmazás" szó jelentésével. Nem egy kitüntetett címet kaptak, hanem bizalmat, hogy elvezessék Cironiát a felemelkedés útján. És ahoz, hogy ezt a Ciklust történelminek tudjuk majd nevezni, igenis a Bedroom féle politikát kell vinniük, tehát megújítani az adórendszert és élénkíteni a gazdaságot. Beindítani az export piacot, fellendíteni a túrizmust, megszüntetni a korrupciót és a bürokráciát.
Én magam azt látom, hogy jobb az országnak ha a Reform Párt győzött, mert a Progreszív Párttól nem csak, hogy nem volt támogatója nem volt Bedroomnak de teljesen inaktívak voltak és bezárták maguk mögött a politika ajtaját. És ez most a kampány után ez még szembetűnőbb. George Taylor két ember miatt tudta megnyerni ezt a választást, Adam Cougnes és Jack Shepard, Cliff Bedroom pedig két ember miatt veszített, Ed Glover és Francis Underwood. Ez nyílt titok és nem türtem el, hogy ne beszéljek róla a nyilvánosság előtt. Ha csak a két elnökjelölt egyéni kampányát nézzük, Bedroom sokkal jobb és meggyőzőbb volt Taylornál, viszont a Reformerek részéről Cougnes és Shepard tarolt, míg a Progresszívok két oszlopos tagja Glover és Underwood teljesen kizárta magát a közéletből. Ez hát Taylor újabb négy évének a titka és nem nevezném történelmi pillanatnak!
Feebe Larson