RIDGEFIELD CC – 1950. november 4-én George Taylor nyerte meg az elnökválasztásokat, a voksok 58 százalékát szerezte meg, Cliff Bedroom, a Progresszív Párt elnökjelöltjét a választópolgárok 41 százaléka választotta. Az Elektori Kollégiumban az arány még nagyobb, 95 százalékos (198-5 arányban győzött). A győzelem nem meglepő annak a fényében, hogy a kutatások folyamatosan Taylor elnök előnyét nyerte meg, de az újraválasztásának mértéke sokakat meglepett.
A részvétel is nagyon magas volt, és a Reform Párt mozgósításának köszönhetően a konzervatívok elhódították a Képviselőházat, míg a Szenátusban hat mandátumot elhódítva a progresszívaktól, a többségi erővé vált. Itt van hat meghökkentő tény a választásokról:
1. Right Red Flood
A választásokon nagyon magas volt a részvétel, összességében a regisztrált szavazók 87 százaléka látogatta meg a szavazóhelyiségeket. Az exit poll tanulsága szerint ugyanakkor a Reform Párt szavazóbázisa rekordméreteket öltött: a reformpárti regisztráltak 90 százaléka élt jogával, ugyanakkor a progresszívak körében ez mindössze 79 százaléka voksolt. Még a függetlenek is túlszárnyalták őket a saját 83 százalékukkal. A szakértők szerint a választáson érvényesült az úgynevezett „Right Red Flood”, vagyis a Jobboldali Piros Áradat. Ez pedig eldöntötte a versenyt. Ezzel együtt vörösbe borult az ország, hiszen Cliff Bedroom ötvennél kevesebb településen lett első, a többit Taylor nyerte.
2. A Progresszív Párt átalakításra szorul
A választási eredmény megmutatta, hogy nemcsak a Bedroom-kampánnyal voltak gondok, hanem az egész Progresszív Párt válságban van. A sikeres, ámde alacsony részvétel mellett zajlott, így a magas részvétel komoly veszteségeket okozott a progresszívaknak. Taktikai hibának róják fel az inaktivitást, és hogy a „Godfater”-kampányvideó után nem határolódtak el a madisoni szenátortól. Ez taktikai hibának minősült, hiszen a reformpárti kampány ettől kezdve folyamatosan ezzel támadta az alsóbb posztokért induló jelölteket. Meg is lett az eredménye: elbuktak egy kormányzói, hat szenátori, és hozzávetőleg ötven kongresszusi képviselői helyet.
3. Van Taylor-hatás
Sokszor tanakodtak a szakértők, hogy van-e Taylor-hatás. A keleti parti mérsékelt konzervatív politikus négy évvel korábban nagyon szoros harcban tudta csak legyőzni Frank Underwoodot, most viszont, megfelelő alternatíva híján egy táborba tudta szólítani a mérsékelt liberálisokat és a függetleneket is. Az eredmény azt mutatja több megyében, példának okáért Unionban, Belfortban, Jeffersonban, hogy az elnök által megszólított szavazók, ha már elmentek, szavaztak a más posztokért induló reformpárti jelöltekre. Ez intőjel lehet a félidős választásokra készülő liberálisoknak is.
4. A Taylor-progresszívak létezése nem mítosz
Négy éve még kétségbe vonták, hogy Underwoodtól átszavazó mérsékelt liberálisok segítségével tudott győzni Taylor elnök Lassenben, Crowleyban és Jeffersonban. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a népesebb városokban igenis a progresszívak bizonyos hányada Taylort támogatta (országosan körülbelül minden negyedik liberális az elnökre voksolt). Különösen szembetűnő ez Silver Cityben, ahol az elnököt a lakosság 74 százaléka támogatta, és az exit poll alapján itt a progresszív szavazók több mint fele Taylor elnököt támogatta.
5. A negatív kampány nem kifizetődő
Cliff Bedroom kampánystratégiája arra épült, hogy George Taylort egy tekintélyelvű, hataloméhes és korrupt embernek ábrázolja, és bebizonyítsa, hogy az elmúlt négy évben szinte semmi sem sikerült, hozzáértők szerint ettől saját táborának a feltüzelését, és a reformpártiak és a függetlenek elbizonytalanodását várta. De mindennek a fordítottja történt. A Reform Párt szavazóit „felpiszkálta” a kampány, és elmentek szavazni, miközben sok progresszívnak túl sötét volt a kampány, és a függetlenek körében sem örvendett nagy népszerűségnek. Itt a hivatalban lévő elnök 12 ponttal, 56-44-re győzte le riválisát, miközben négy éve ez 52-48% volt Taylor javára.
6. Autentikusak voltak a mérések
Idén, eltérően a négy évvel korábbiakhoz képest, viszonylag pontosan mértek az irodák, csak az utolsó napok nagy taylori aktivitását nem tudták bemérni a kék megyékben, amelyeket aztán sorra fordított meg szombat este. De abban teljesen jól mértek, hogy az elnök támogatottsága 55-57 százalék körül mozog.
RIDGEFIELD CC – 1950. november 4-én George Taylor nyerte meg az elnökválasztásokat, a voksok 58 százalékát szerezte meg, Cliff Bedroom, a Progresszív Párt elnökjelöltjét a választópolgárok 41 százaléka választotta. Az Elektori Kollégiumban az arány még nagyobb, 95 százalékos (198-5 arányban győzött). A győzelem nem meglepő annak a fényében, hogy a kutatások folyamatosan Taylor elnök előnyét nyerte meg, de az újraválasztásának mértéke sokakat meglepett.
A részvétel is nagyon magas volt, és a Reform Párt mozgósításának köszönhetően a konzervatívok elhódították a Képviselőházat, míg a Szenátusban hat mandátumot elhódítva a progresszívaktól, a többségi erővé vált. Itt van hat meghökkentő tény a választásokról:
1. Right Red Flood
A választásokon nagyon magas volt a részvétel, összességében a regisztrált szavazók 87 százaléka látogatta meg a szavazóhelyiségeket. Az exit poll tanulsága szerint ugyanakkor a Reform Párt szavazóbázisa rekordméreteket öltött: a reformpárti regisztráltak 90 százaléka élt jogával, ugyanakkor a progresszívak körében ez mindössze 79 százaléka voksolt. Még a függetlenek is túlszárnyalták őket a saját 83 százalékukkal. A szakértők szerint a választáson érvényesült az úgynevezett „Right Red Flood”, vagyis a Jobboldali Piros Áradat. Ez pedig eldöntötte a versenyt. Ezzel együtt vörösbe borult az ország, hiszen Cliff Bedroom ötvennél kevesebb településen lett első, a többit Taylor nyerte.
2. A Progresszív Párt átalakításra szorul
A választási eredmény megmutatta, hogy nemcsak a Bedroom-kampánnyal voltak gondok, hanem az egész Progresszív Párt válságban van. A sikeres, ámde alacsony részvétel mellett zajlott, így a magas részvétel komoly veszteségeket okozott a progresszívaknak. Taktikai hibának róják fel az inaktivitást, és hogy a „Godfater”-kampányvideó után nem határolódtak el a madisoni szenátortól. Ez taktikai hibának minősült, hiszen a reformpárti kampány ettől kezdve folyamatosan ezzel támadta az alsóbb posztokért induló jelölteket. Meg is lett az eredménye: elbuktak egy kormányzói, hat szenátori, és hozzávetőleg ötven kongresszusi képviselői helyet.
3. Van Taylor-hatás
Sokszor tanakodtak a szakértők, hogy van-e Taylor-hatás. A keleti parti mérsékelt konzervatív politikus négy évvel korábban nagyon szoros harcban tudta csak legyőzni Frank Underwoodot, most viszont, megfelelő alternatíva híján egy táborba tudta szólítani a mérsékelt liberálisokat és a függetleneket is. Az eredmény azt mutatja több megyében, példának okáért Unionban, Belfortban, Jeffersonban, hogy az elnök által megszólított szavazók, ha már elmentek, szavaztak a más posztokért induló reformpárti jelöltekre. Ez intőjel lehet a félidős választásokra készülő liberálisoknak is.
4. A Taylor-progresszívak létezése nem mítosz
Négy éve még kétségbe vonták, hogy Underwoodtól átszavazó mérsékelt liberálisok segítségével tudott győzni Taylor elnök Lassenben, Crowleyban és Jeffersonban. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a népesebb városokban igenis a progresszívak bizonyos hányada Taylort támogatta (országosan körülbelül minden negyedik liberális az elnökre voksolt). Különösen szembetűnő ez Silver Cityben, ahol az elnököt a lakosság 74 százaléka támogatta, és az exit poll alapján itt a progresszív szavazók több mint fele Taylor elnököt támogatta.
5. A negatív kampány nem kifizetődő
Cliff Bedroom kampánystratégiája arra épült, hogy George Taylort egy tekintélyelvű, hataloméhes és korrupt embernek ábrázolja, és bebizonyítsa, hogy az elmúlt négy évben szinte semmi sem sikerült, hozzáértők szerint ettől saját táborának a feltüzelését, és a reformpártiak és a függetlenek elbizonytalanodását várta. De mindennek a fordítottja történt. A Reform Párt szavazóit „felpiszkálta” a kampány, és elmentek szavazni, miközben sok progresszívnak túl sötét volt a kampány, és a függetlenek körében sem örvendett nagy népszerűségnek. Itt a hivatalban lévő elnök 12 ponttal, 56-44-re győzte le riválisát, miközben négy éve ez 52-48% volt Taylor javára.
6. Autentikusak voltak a mérések
Idén, eltérően a négy évvel korábbiakhoz képest, viszonylag pontosan mértek az irodák, csak az utolsó napok nagy taylori aktivitását nem tudták bemérni a kék megyékben, amelyeket aztán sorra fordított meg szombat este. De abban teljesen jól mértek, hogy az elnök támogatottsága 55-57 százalék körül mozog.