Cliff Bedroom nagyon sikert könyvelhet el a vidéki Cironián, Crowley, Edmund, Legrand, Osborne, Perry és Peterson megyékben a voksok több mint hatvan százalékával nyert, és legalább a küldöttek háromnegyedét szerezte meg, amivel átvette a vezetést a delegátusok körében. Ezzel a madisoni szenátor 702 delegálttal rendelkezik, míg Ed Glover oaklandi kormányzónak 632 küldöttel rendelkezik. Ez nagy változás a korábbi folyamatokhoz képest, hiszen Frank Underwood szenátor visszalépésével nagy esélyessé lépett elő Mr. Glover, de az első szuperszombati megmérettetés után komoly veszteségeket szenvedett, és a sokkal többet kampányoló, megyéket járó madisoni szenátor több fontos győzelmet is aratott, sőt a populáris szavazatok körében körülbelül 180 ezerrel, 15 százalékponttal vezet Bedroom Glover előtt.
Szinte minden politikai elemzőt meglepett a sikere, hiszen az erős szervezettségi háló miatt Ed Glover győzelmét várták, ugyanakkor jelen pillanatban már Bedroom lehet esélyesebb, kivéve, ha az oaklandi kormányzó Unionban megszerzi a küldöttek többségét, legalább 120-130 küldöttet a 160-ból. De mi is történt Gloverrel? Úgy tűnik, hogy a tüdőgyulladás, amelyben elég régóta szenved, de egészen a legutóbbi osborne-i nagygyűlésig a kormányzó és a köre ezt titokban tartotta. A másik, látványos változás, hogy 1946-hoz képest az oaklandi politikus elvesztette a vidék támogatását, amit nagyrészt a Walkergate-re lehet visszavezetni. Albert Kernstow politikai elemző szerint Glover erős szervezeti háttere sem volt elég ahhoz, hogy megtartsa és bővítse a szavazói bázisát. „Nagyon erős kezdés után a Walkergate roncsolta a támogatottságát, és mára ugyanoda jutott, ahova négy éve: arányaiban nem tudott több szavazót mozgósítani, és a délieken kívül más megyéket megnyerni.” Ezzel szemben sok vidéki támogatót vesztett el, akiket Bedroom ért el, ugyanakkor Frank Underwood korábbi, főként városi szavazói Gloverhez csatlakoztak, amit még a középnyugati szuperszombaton is lehetett érzékelni: míg Osborne megyében átlagosan Cliff Bedroom a voksok 63 százalékát szerezte, a nagy lakosságszámú, urbánus Markshillben csak 59 százalékot szerzett.
Eközben Cliff Bedroom folyamatosan erősödik, és ha sikerül Garfieldben egy nagy győzelmet aratnia, majd Uniont is megnyeri, azzal eldőlt a jelöltség kérdése. A madisoni szenátor januárban csak az esélytelenek nyugalmával indulhatott, különösen nagy veszteség volt számára az első, indianolai vita, majd a monroe-i kaukusz, ahol nagyon legyőzte őt Glover kormányzó, pedig egy erősen radikális progresszív megye Monroe. De Rafter kiesése, majd Underwood támogatása meghozta számára a várt lendületet, és a botrányait sem tudta teljes mértékben kiaknázni Ed Glover,
Mára ugyanakkor Bedroom tűnik az esélyesnek, amely aggasztja a párthoz közelálló szervezetek vezetését is. A szakszervezetek és a liberális pénzügyi köröket egyesítő „Fejlődésért” Szövetség azért nem állt még be egyik jelölt mellé sem, mert bizonytalan a háttér, és még nem lehet tudni, hajlandóak lesznek-e összefogni. A szakszervezet vezetése támogatná Bedroomot, ugyanakkor félnek, hogy elvesztik a déli kékgallérosok támogatását, és kilépve már nem fizetnek tagdíjakat. A „Fejlődésért” pedig Underwood kilépése után egyértelműen Glovert látta el tanácsokkal, a tagjai adományoztak is, mindezt Bedroom bank- és nagyvállalat-ellenes kirohanásai miatt, amelyek mára nemhogy eltűntek, de a Ridgefield Times-nak adott interjújában a madisoni szenátor kifejtette: adókedvezményeket adna a nagyvállalatoknak, hogy ezzel serkentse a gazdasági növekedést. Mindesetre a párthoz tartozó szervezetek csak akkor fognak felsorakozni a győztes mellett, ha a két jelölt kiegyeznek egymással. „Bedroom szenátornak a győzelem után a párt egyesítésére kell gondolnia, nem lesz könnyű dolga” – Mr. Kernstow. Az elemző kiemelte, a déli progresszívak nélkül nem sikerülhet ez, és ezért nem elképzelhetetlen déli politikusok, vagy akik a Glover-univerzumhoz tartoznak, kulcsfontosságú helyet kapnak a kampányban, és az akár az alelnökjelöltséget is jelentheti. „Ezenfelül még nem egyértelmű az establishmenthez való kapcsolata sem Bedroomnak” – tette hozzá.
George Thompson progresszív kampánytanácsadó, aki négy éve Ed Glover alelnökjelölti kampányában dolgozott, hasonlóan nyilatkozott. „Ahhoz, hogy elvegye a győzelem matematikai esélyét Glover kormányzó Bedroomtól, nagyon kemény terepmunkára lenne szükség, és ezt nem látom.” A szakértő ugyanakkor nem tudja, hogy képes lesz-e a pártját egyesíteni a konvencióig. „Ha a Konvenció programjába nem kerülnek bele a megyék jogai, és az állami deszegrációról való lemondás, akkor a Dél könnyen elveszhet.”
Cliff Bedroom nagyon sikert könyvelhet el a vidéki Cironián, Crowley, Edmund, Legrand, Osborne, Perry és Peterson megyékben a voksok több mint hatvan százalékával nyert, és legalább a küldöttek háromnegyedét szerezte meg, amivel átvette a vezetést a delegátusok körében. Ezzel a madisoni szenátor 702 delegálttal rendelkezik, míg Ed Glover oaklandi kormányzónak 632 küldöttel rendelkezik. Ez nagy változás a korábbi folyamatokhoz képest, hiszen Frank Underwood szenátor visszalépésével nagy esélyessé lépett elő Mr. Glover, de az első szuperszombati megmérettetés után komoly veszteségeket szenvedett, és a sokkal többet kampányoló, megyéket járó madisoni szenátor több fontos győzelmet is aratott, sőt a populáris szavazatok körében körülbelül 180 ezerrel, 15 százalékponttal vezet Bedroom Glover előtt.
Szinte minden politikai elemzőt meglepett a sikere, hiszen az erős szervezettségi háló miatt Ed Glover győzelmét várták, ugyanakkor jelen pillanatban már Bedroom lehet esélyesebb, kivéve, ha az oaklandi kormányzó Unionban megszerzi a küldöttek többségét, legalább 120-130 küldöttet a 160-ból. De mi is történt Gloverrel? Úgy tűnik, hogy a tüdőgyulladás, amelyben elég régóta szenved, de egészen a legutóbbi osborne-i nagygyűlésig a kormányzó és a köre ezt titokban tartotta. A másik, látványos változás, hogy 1946-hoz képest az oaklandi politikus elvesztette a vidék támogatását, amit nagyrészt a Walkergate-re lehet visszavezetni. Albert Kernstow politikai elemző szerint Glover erős szervezeti háttere sem volt elég ahhoz, hogy megtartsa és bővítse a szavazói bázisát. „Nagyon erős kezdés után a Walkergate roncsolta a támogatottságát, és mára ugyanoda jutott, ahova négy éve: arányaiban nem tudott több szavazót mozgósítani, és a délieken kívül más megyéket megnyerni.” Ezzel szemben sok vidéki támogatót vesztett el, akiket Bedroom ért el, ugyanakkor Frank Underwood korábbi, főként városi szavazói Gloverhez csatlakoztak, amit még a középnyugati szuperszombaton is lehetett érzékelni: míg Osborne megyében átlagosan Cliff Bedroom a voksok 63 százalékát szerezte, a nagy lakosságszámú, urbánus Markshillben csak 59 százalékot szerzett.
Eközben Cliff Bedroom folyamatosan erősödik, és ha sikerül Garfieldben egy nagy győzelmet aratnia, majd Uniont is megnyeri, azzal eldőlt a jelöltség kérdése. A madisoni szenátor januárban csak az esélytelenek nyugalmával indulhatott, különösen nagy veszteség volt számára az első, indianolai vita, majd a monroe-i kaukusz, ahol nagyon legyőzte őt Glover kormányzó, pedig egy erősen radikális progresszív megye Monroe. De Rafter kiesése, majd Underwood támogatása meghozta számára a várt lendületet, és a botrányait sem tudta teljes mértékben kiaknázni Ed Glover,
Mára ugyanakkor Bedroom tűnik az esélyesnek, amely aggasztja a párthoz közelálló szervezetek vezetését is. A szakszervezetek és a liberális pénzügyi köröket egyesítő „Fejlődésért” Szövetség azért nem állt még be egyik jelölt mellé sem, mert bizonytalan a háttér, és még nem lehet tudni, hajlandóak lesznek-e összefogni. A szakszervezet vezetése támogatná Bedroomot, ugyanakkor félnek, hogy elvesztik a déli kékgallérosok támogatását, és kilépve már nem fizetnek tagdíjakat. A „Fejlődésért” pedig Underwood kilépése után egyértelműen Glovert látta el tanácsokkal, a tagjai adományoztak is, mindezt Bedroom bank- és nagyvállalat-ellenes kirohanásai miatt, amelyek mára nemhogy eltűntek, de a Ridgefield Times-nak adott interjújában a madisoni szenátor kifejtette: adókedvezményeket adna a nagyvállalatoknak, hogy ezzel serkentse a gazdasági növekedést. Mindesetre a párthoz tartozó szervezetek csak akkor fognak felsorakozni a győztes mellett, ha a két jelölt kiegyeznek egymással. „Bedroom szenátornak a győzelem után a párt egyesítésére kell gondolnia, nem lesz könnyű dolga” – Mr. Kernstow. Az elemző kiemelte, a déli progresszívak nélkül nem sikerülhet ez, és ezért nem elképzelhetetlen déli politikusok, vagy akik a Glover-univerzumhoz tartoznak, kulcsfontosságú helyet kapnak a kampányban, és az akár az alelnökjelöltséget is jelentheti. „Ezenfelül még nem egyértelmű az establishmenthez való kapcsolata sem Bedroomnak” – tette hozzá.
George Thompson progresszív kampánytanácsadó, aki négy éve Ed Glover alelnökjelölti kampányában dolgozott, hasonlóan nyilatkozott. „Ahhoz, hogy elvegye a győzelem matematikai esélyét Glover kormányzó Bedroomtól, nagyon kemény terepmunkára lenne szükség, és ezt nem látom.” A szakértő ugyanakkor nem tudja, hogy képes lesz-e a pártját egyesíteni a konvencióig. „Ha a Konvenció programjába nem kerülnek bele a megyék jogai, és az állami deszegrációról való lemondás, akkor a Dél könnyen elveszhet.”